NÉVJEGY
ELŐADÁS KÉPEK
LOVAS KÉPEK
CIKKEK
AKTUÁLIS
VENDÉGKÖNYV
KAPCSOLAT
CD
VIDEÓ

Hát, igen! 58 év! Rengeteg minden történt! Meg merem kockáztatni, duplája mint az átlag! Bizonyára mind-mind lecke volt. Hogy okosabb, tapasztaltabb, kifinomultabb, érzékenyebb, tehetségesebb, különb, szeretni tudó, bátrabb, határozottabb legyen az ember!

 

 

Ó, CARINO! Született 1978-ban, 2005-ben a Végtelen Legelőkre költözött. 24 évig voltunk együtt. A szelleme velem él. Látjátok, a fülünk, hajunk is együtt mozdult? Okos volt és bátor, és hihetetlenül szorgalmas. Mindig előre tört. Ő volt a vezérkanca. És nem kellett szó, mozdulat, telepatikusan kommunikált. Értette a gondolatot. Ő nem ló volt, hanem a lovak ősi szelleme. A legnagyobbak közül való! 24 évnyi élménycsomagot hagyott a lelkemben. Iszonyú gazdag vagyok! Több kincs alig fér be ide. Itt az illata, a szeme tüze. Tőle tanultam a legtöbbet!

 

Ő Andzsi! Szerintem az összes Magyarországon élő kutyafajta keveréke. A lovaknál lakik, és állandóan szül. Van egy férje, Csibész, és most már öten vannak. A lakhelyemnél hárman, Jackey (német juhász), Lola, a lánya (vizsladog papától) és egy befogadott puli. Ő Bóhás.

 

 

 

Elaludtunk! Egy percre? Kettőre? Úgy tűnik mintha órák teltek volna el. Nincs számomra ennél nagyobb pihenés. A barátom lekapta ezt a paradicsomi állapotot, hála érte, mert kívülről még sose láttam. Ő Rubin, Carino lánya. Hasonlóan érzékeny, és értelmes, mint a mamája.

 


No comment!

 

A nevem Smaragd, így szoktam bemutatkozni. Én is Carino lánya vagyok. Magamtól nyújtom a kezemet, illendően, általában a jobbat, meg a balt is. Nem nagyon figyelek rá. Van elég dolgom. Hogy az idegenek miért visítanak? Talán, mert 4-5 mázsa vagyok. Nem tehetek róla, én így adok pacsit. Ez egy rítus „apával” a képen. Adom a lábam, ő jól megmasszírozza, én meg végigpuszilom a hátát. Jó nedvesre, lómódra.

 

 

Hát, igen! Ez itt az életvonal. Remélem, jól nézem, mert balkezes vagyok! Jó itt a fák között!

Figyelj, Rubin! Tudod, mire gondolok? Próbáljuk úgy, ahogy anyuval! Ne félj, menni fog! Sok ló képes rá. Okos vagy!

 

   

Hihetetlenül jó érzés, mikor a vállamra teszed a buksidat. No nézd, pedig rosszul tettem föl a kötőfékedet, kilóg a fülid.

 

Őrizem a szemedet!

 

Drága Smari! Milyen szép vagy a tájban! Tudod, ez a hazám! Milyen gyönyörű, amikor csak sétálunk hosszú kilométereket, bevár az őz, mert nem embert lát. Télen szikrázik a hó, üveggyöngyök lógnak a fán, tele nyomokkal a föld, őz, disznó, néha egy szarvas mutatja, hogy előttünk járt. A négy évszak mind sajátosan szép. És milyen ocsmány az ember! A legszebb helyeken találkozunk a kidobott WC-kel, törött autószélvédő a lucerna közt, háztartási szemét, autógumi, pedig üzemanyag és utánfutó kell, hogy kihordják a természetbe. Pénz! Ennyiért talán el is vinnék. De nem. X úr fölrakodik, lehányja. Csak ne a kertben legyen. A kertben ne legyen. A kutya egy méteres láncon hőben, fagyban. Csak van. Tévében sorozat, ocsmány álvalóvilág, primitív, műveletlen emberek tömege. Egyesüljetek! És tudod, miért van ez így, Smaragd? Mert nem tudja, hogy ez a Hazája! Nem tudja, mennyi-mennyi ember óvta, nevelte, őrizte ezt a földet, amin él. Csak ő létezik, és bármire mozgósítható. Ha ezt elolvasná, úgy sem értené. Elég hülye ahhoz, hogy a szomszédjára ismerjen. Tudod, Smari, ezzel élni nagyon nehéz. A lovak nem csinálnak ilyet. Sokkal okosabbak vagytok. Összes állatkollégáddal együtt. Adja Isten, hogy a Homo Sapiens fejlődjön tovább a Homo Bunkóciens helyett! Úgy legyen!

 

 

Látom, megértetted.

 

Ez jól esett!

 

Na, sziasztok! Elmegyünk. Isten Veletek!

 

Kelt: 2005. augusztus

 

 

Az oldalon található fotók engedély nélküli felhasználása szigorúan tilos, és büntetendő.